Egy cipő, ami kényelmes, az miért kényelmes? Mert a lábaddal addig törted, tágítottad, amíg jó nem lett, vagy mert egyszerűen passzolt rá?
Egy cipő, ami jól passzolt a lábadra, idővel kilyukadhat, megszakadhat az idő előrehaladtával. Akkor megvarrhatod, újból megtalpalhatod szeretetből. Nem lesz olyan, mint amilyen volt, de a közös emlékek, a megtett kilométerek miatt még így is szeretettel nézhetsz rá, és örömmel hordhatod.
Ezzel szemben a modern kommersz pszichológia azt sulykolja az emberekbe, hogy párterápiára kell járni, hosszú, mély beszélgetéseket kell folytatni a vissza-visszatérő problémákról, és ha majd kibeszéltétek magatokat, akkor minden jó lesz.
„Egy jó kapcsolatért meg kell dolgozni” 😊 – bullshit.
Legtöbbször nem lesz jó! Olyan ez, mint egy cipő, ami szorít, vízhólyagos tőle a lábad, nyomja a lábujjaidat, és te csak tuszakolod. Kényelmetlen vele a járás, fáj, elvonja a figyelmedet, de csak erőlteted. Lehet, azt hiszed, más cipőd nem lehet, más lehetőséged nincs, csak ez a cipő, és ebből kell kicsavarni azt, ami igazából nem ő. Lehet, hogy hosszú, fájdalmas évek után a lábad valahogy kiszakítja, a maga formájára alakítja, csak éppen a vízhólyagok és repedések miatt a lábad is deformálódik. Jó érzésed nem lesz az iránt a cipő iránt, azt garantálom.
A párkapcsolat 95%-ban kiválasztás, és nem egymás megerőszakolása.
Még a tudomány is ezt támasztja alá, csak a pop-pszichológia szereti elhallgatni. John Gottman, a világ vezető párkutatója évtizedes vizsgálatok után kimondta: a párkapcsolati problémák 69%-a megoldhatatlan. Ezek „örökös problémák”, amelyek a felek személyiségéből és alapvető szükségleteiből fakadnak. Carl Jung óta pedig tudjuk, hogy a személyiség mélyszerkezete, a psziché alapvető mintázatai nem írhatók át csak úgy, kényünk-kedvünk szerint. Aki az ellenkezőjét állítja, az az emberi természet ellen beszél.
Egy kapcsolatért meg kell dolgozni? Abszolút – hosszú évek után, hogy megmaradjon. De ha az első években már párterápia kell, és vissza-visszatérő jelleggel ugyanazon problémák jönnek elő, az már csak a cipő és a lábad deformálása és erőszakolása, ami senkinek nem lesz jó: se neked, se neki.
Arról ne is beszéljünk, hogy nagyon sok toxikus, valóban bántalmazó kapcsolatnak is ez a totálisan téves elképzelés a gyökere. Hiszen a fájdalomból vezérelt fél keresi a megoldást, belefut a cikkekbe, hogy a kommunikáció milyen fontos – igen, fontos amúgy –, meg a szeretetnyelvek, a kötődési stílusok, és azt hiszi, majd ő „kipszichologizálja” a megoldást, és jönni fog a csoda.
Sajnos nagyon sok pszichológus nem dolgozta meg magát. Gyermekien hisznek benne, hogy apu és anyu majd megváltozik és együtt maradnak – ők is sérült családból jönnek, ők is emberek. Apu és anyu nem voltak összeillők, csak összefújta őket a szél; erőszakolták, deformálták egymást, utána meg a sok seb miatt már nem tudták szeretni a másikat. De ők, a szakemberek, ezt nem dolgozták fel, és a klienseiknél, akikben szintén megvan ez az álom, csak erősítik, generálják ezt a gyermeki működést: a „majd jó lesz”, „jön majd a csoda” illúzióját.
A cikkem lényege: a párválasztás sokkal fontosabb, mint bármi más a kapcsolatban.
Ha egy kapcsolatban már a kezdeti időszakban olyan gondok vannak, amiket a két fél nem tud megoldani, azonnali lezárással teszed magadnak és a másiknak is a legjobbat. A problémák megoldására való képtelenség pontosan annak a jele, hogy a két fél nem egymáshoz való. Nem a te felelősséged egy másik embert megtanítani arra, hogy milyen embernek kellene lennie. A te felelősséged az, hogy a neked legjobb döntést meghozd, ami jót tesz neked hosszútávon.
Igen, egy hosszú kapcsolatban lesznek nehézségek, amikbe bele kell állni. De ha a partnereddel az elején tudtatok problémákat közösen megoldani, az később is menni fog, még ha nehéz és kemény is lehet. Ha az elején nem ment, a közepén és a végén sem fog menni.
Ha pedig nem hiszed, akkor menj párterápiára, nézzél YouTube videókat éjszakánként, olvass párkapcsolati könyveket, és ha majd eltelt 5-10 év az életedből, döntsd el, hogy megérte-e.
