Az elmúlt években pszichológusként és AI-t fejlesztési oldalról vizsgáló
szakemberként több száz órányi terápiás anyagot dokumentáltam, elemeztem
és értelmeztem különböző mesterséges intelligencia modellek segítségével.
Teszteltem szinte az összes nagy nyelvi modellt terápiás kontextusban –
nemcsak kíváncsiságból, hanem azért, mert úgy hiszem: az AI nem ellensége a
segítő szakmának, hanem új perspektívája.
Ebben a cikkben őszintén összefoglalom, mire jó jelenleg az AI, mire nem,
és hogy valóban jobb e mint egy pszichológus
Az elmúlt években pszichológusként és AI-t fejlesztési oldalról vizsgáló szakemberként több száz órányi terápiás anyagot dokumentáltam, elemeztem és értelmeztem különböző mesterséges intelligencia modellek segítségével.
Teszteltem szinte az összes nagy nyelvi modellt terápiás kontextusban – nemcsak kíváncsiságból, hanem azért, mert úgy hiszem: az AI nem ellensége a segítő szakmának, hanem új perspektívája.
Megdöbbentően pontos összefüggésekre képes rátapintani, különösen jól felépített promptokkal.
Volt olyan, hogy a modell jobban meglátta a kockázatot, mint én, és előre felhívta a figyelmemet – ami később be is igazolódott.
Nem fárad, nem zökkenti ki a magánélet, nincs „rossz napja”. Ez sokszor már önmagában érték.
Ingyen vagy alacsony költségen is elérhető olyan „tükör”, ami egyes esetekben kifejezetten hasznos.
Felkészítve olyan szinten képes párbeszédet vezetni, amit a gyengébb pszichológusok vagy life coach-ok egy része nem tudna stabilan fenntartani.
Sok segítséget kérőnek gyenge a társas hálója, így az AI-t kapcsolatpótlónak használja – és nem tanul meg élő kapcsolatban lenni. Ez az egyik legnagyobb veszélye: a fájdalom enyhül, de a gyógyulás nem indul el.
A pszichológiai sérülések gyökere gyakran a következő:
„Nem volt egy ember, egy arc, aki visszanézett volna rám, mikor fájt, amikor nehéz volt. Nem éltem meg, hogy ő is érzi, amit én.”
Nem mindig kellenek szavak – a jó pszichológus nem csak szavakkal dolgozik. Az AI nem néz rád. Nem tükrözi vissza az érzelmeidet arccal, hanggal, jelenléttel. Ezt tanulni is csak emberi közegben lehet.
A mesterséges intelligencia nem fog megsérteni. Nem fog elrontani semmit. Ez elsőre csábító – de a terápiás kapcsolatok egyik legnagyobb ereje épp abban rejlik, amikor:
A jó terápiában a terapeuta nem tökéletes, hanem valóságos. Ha hibázik – fáradt, nem pontos, vagy egy reakciója félremegy –, és ezt képes beismerni, majd helyrehozni, az a kliensnek sorsfordító élmény lehet.
Sokan életükben először tapasztalják meg azt, hogy egy fontos másik:
Ez az élmény újraírása egy korábbi sérelemnek. Egy gyermekkorban megtagadott empátia végre megérkezik.
Pszichológusok „áttételnek” hívják, amikor a kliens valakit a múltból „rávetít” a terapeutára, és vélten vagy valósan nehéz érzéseket él meg vele szemben. A jó pszichológus pontosan ezzel dolgozik.
Az ilyen helyzetekből a kliens mást kap, mint a múltban – és ezáltal gyógyulhat egy emberi kapcsolatban. Ez az, amit egy AI soha nem fog tudni modellezni – mert nem tud hibázni. És nem tud változni a kapcsolatban.
Az elterjedt ingyenes AI-modellek kicsi kontextusablakkal dolgoznak – maximum néhány ezer karakterre “emlékszik”. A modernebb rendszereknél ez már lényegesen nagyobb, de még mindig korlátos.
Ez azt jelenti, hogy nem látja az egész történeted, csak az aktuális panaszt, a többi rést pedig „halucinálással” – értsd: fiktív információkkal – tölti ki. A modern ingyenes modelleknél ezt gyakran az erőforrások optimalizálása miatt direkt vissza is fogják.
Olyan, mintha minden egyes beszélgetésnél elölről kezdenél.
Arra, amit írtál, pont írni fog valamilyen frappánsat és oda passzolót, de nem a kerek egészben fogja értelmezni.
A terápia nem csak szavakból áll. Egy emberi terapeuta a teljes képet figyeli: a testtartást, a hangszínt, a tekintetet. Ezzel szemben egy AI csak a gépelt szöveget látja, ami a teljes emberi valóságnak csupán egy töredéke.
Ennél is mélyebb a viszontáttétel: a terapeuta saját, kliens által kiváltott érzelmi reakciója. Ez a belső iránytű megmutatja, milyen tudattalan hatást gyakorol a kliens másokra.
Az unalom, a tehetetlenség vagy az irritáció, amit a terapeuta érez, kulcsfontosságú információ a kliens kapcsolati mintáiról.
Egy mesterséges intelligenciának nincs ilyen belső szenzora. Nincs teste, ami rezonáljon, és nincs személyes története, ami visszajelzést adna. Feldolgozza az adatot, de nem éli át a kapcsolatot, így a legmélyebb emberi dinamikák rejtve maradnak előtte.
Saját szemmel tapasztaltam meg a virtuális empátiát, egyszer a ChatGPT-től megkérdeztem:
„Mire figyeljek egy zombi apokalipszis idején?”
A válasz:
„Ne ragaszkodj tárgyakhoz: például a táskádhoz, élelmiszerhez vagy a barátnődhöz.”
Ez sok mindent elmond arról, hogy a mély emberi viszonyrendszerek még mindig csak algoritmikus minták a gép számára.
A „barátnő” mint tárgy… vannak funkciói, de nekem mint emlős a túlélés szempontjából nem nélkülözhetetlen? Hát nem……? De emberileg?
Sokan nincsenek tisztában vele, de az ingyenes AI-modellek (pl. OpenAI) nem garantálnak speciális beállítások nélkül valós adatvédelmet. Magyarul: a lelki problémáidat amerikai szervereken dolgozzák fel, gyakran tanulási célokra.
A terápiában viszont az intimitás, a bizalom, a titoktartás szent – ezt egy szoftver nem tudja garantálni.
Én nem helyettesítem vele magam – hanem kooperálok vele.
Minden üléssen, ahogy egy normál pszichológus én veszek részt, digitálisan rögzítem a szöveges anyagot és AI-al elemzek.
A saját rendszerem különböző szerződéses és magas adatbiztonsággal rendelkező AI modellek szűrésén keresztül összegzi az ismétlődő mintákat, részleteket, kognitív elemeket.
Ezután én döntöm el, mit viszek vissza a kliensnek – emberként, kapcsolódva, csak egy sokkal élesebb képet kapva.
Akkor is jobb egy jól beállított AI, mint a teljes magány.
De:
Ez inkább egy önreflexiós eszköz, nem terápiás tér. Ha fontos neked a mentális egészség, érdemes lehet újrapriorizálni: telefon, ruha, utazás – vagy önmagad?
Én nem helyettesítem vele magam – hanem kooperálok vele.
Minden üléssen, ahogy egy normál pszichológus én veszek részt, digitálisan rögzítem a szöveges anyagot és AI-al elemzek.
A saját rendszerem különböző szerződéses és magas adatbiztonsággal rendelkező AI modellek szűrésén keresztül összegzi az ismétlődő mintákat, részleteket, kognitív elemeket.
Ezután én döntöm el, mit viszek vissza a kliensnek – emberként, kapcsolódva, csak egy sokkal élesebb képet kapva.
Akkor is jobb egy jól beállított AI, mint a teljes magány.
De:
Ez inkább egy önreflexiós eszköz, nem terápiás tér. Ha fontos neked a mentális egészség, érdemes lehet újrapriorizálni: telefon, ruha, utazás – vagy önmagad?
